A szöveg filozófiatörténelmi jelentősége
A szánkhja-tradíció makacsul a bölcs Kapila-nak, a szánkhja filozófia megalapítójának tulajdonítja ezt a szöveget, annak dacára, hogy egészen a XV. századig egyetlen, a szánkhja filozófiával foglalkozó mű sem említi.
A kutatók egységes álláspontja szerint egy kései gyűjteménye lehet a szánkhja tanításainak, talán Aniruddha, vagy egy másik, XV. századi kortársa tollából. Ezzel együtt lehetséges, hogy egyes szútrák nagyon ősiek, azonban semmilyen eszközünk sincs szétválogatni őket, és eldönteni, hogy melyek a régiek és melyek az újabbak.
A mű hat "könyvből" áll, melyből az első 3 a Szánkhja-káriká sorrendiségét és nyelvezetét követi, és a kárikák (versek) szútra-stílusú átfogalmazásainak tűnnek. Néhány része ugyanakkor jóval a Káriká utáni eszméket fogalmaz meg (főleg az 1. és az 5. könyvben). A legősibbnek tűnő szútrák a 4. és 6. könyvben találhatók.
Maguk a szútrák olyan sűrűek, hogy kommentár nélkül nehezen érthetőek – szerencsére azonban két jelentős kommentár is fennmaradt: Aniruddha: Szánkhja-szútra-vrtti, és Vijnána-bhiksu: Szánkhja-pravacana-bhásya című művei.
E három mű együtt már fontos forrása lehet a szánkhja és a jóga követőinek, további részletekkel, példákkal, érvelésekkel tisztítva megértésünket a szamádhi elérése előtti állapotunkról, és a szükséges változtatásokról. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az 527 sútra tanulmányozása komoly kihívást jelent.
Az I. könyv bevezető szútrái (1-6.)
1. szútra
अथ त्रिविधदुःखात्यन्तनिवृत्तिः अत्यन्त पुरुषार्थः
atha trividhaduḥkhātyantanivṛttiḥ atyanta puruṣārthaḥ
Most az emberi élet végcéljának, a háromrétű szenvedés végső megszűntetésének [tanítása következik].
2. szútra
न दृष्टात् तत्सिद्धिः, निवृत्ते ऽप्यनुवृत्ति दर्शनात्
na dṛṣṭāt tatsiddhiḥ, nivṛtte pyanuvṛtti darśanāt
Annak [a szenvedés végleges megszűnésének] elérése közönséges eszközökkel [mint pl. a pénz, vagy emberek] nem lehetséges, mert ha a szenvedést meg is előzzük, azok [később] visszatérnek.
3 szútra
प्रात्यहिक क्षुत्प्रतीकारवत् तत्प्रतीकार चेष्टनात् पुरुषार्थत्वं
prātyahika kṣutpratīkāravat tatpratīkāra ceṣṭanāt puruṣārthatvaṃ
A [szenvedés megszűntetése] egy purusa által vágyott tárgy, ezért mint az éhség megszűntetését minden nap, sóvárogva keressük az enyhülést [a közönséges módszerekkel].
4. szútra
सर्वासम्भवात्, सम्भवे ऽपि सत्तासम्भवात् हेयः प्रमाणकुशलैः
sarvāsambhavāt, sambhave api sattāsambhavāt heyaḥ pramāṇakuśalaiḥ
Egy értelmes embernek ezt [a módszert] fel kell adnia, mert nem lehetséges [a szenvedés enyhítése] minden esetben, és amikor lehetséges, akkor sem állandó [a hatás].
5. szútra
उत्कर्षादपि मोक्षस्य सर्वोत्कर्षश्रुतेः
utkarṣādapi mokṣasya sarvotkarṣaśruteḥ
És a móksa [a megszabadulás] kiválósága miatt is, hiszen a śrutik (a védák) [kijelentik], hogy ez a legkiválóbb [módszer] az összes közül.
6. szútra
अविशेषश्चोभयोः
aviśeṣaścobhayoḥ
[Az általuk elérhető hatás tekintetében] nincs különbség a kettő között [vagyis az ismert, közönséges eszközök, és a vallásos módszerek között].
Egyelőre ennyi ebből a műből, a jövőben tervezem további részletek megjelenítését.