Különös eszköz az emberi elme. Ahogy Szvámí Ráma fogalmaz, lehet a legjobb barát, és a legádázabb ellenség. Milliónyi arcát mutathatja felénk, mégis, az a legfontosabb a számára, hogy működjön. Az én-csináló (ahaṁkāra) állandó bizonyítási kényszerben működik, állandóan bizonyítania kell létezését és nélkülözhetetlenségét. Ezért olyan nehéz csendesen, üresen tartani az elmét.
Patandzsáli ismertetésében a nem-kognitív szamádhi gyakorlása jelenti a spirituális Út végső szakaszát, azt a szakaszt, ami a szenvedések lehetőségétől való végső Megszabaduláshoz vezet. Annak szokásszerű begyakorlását jelenti, hogy semmilyen forma, semmilyen megismerés nincs az elmében. Olyanná válunk, mint egy tó, amibe ha bedobnak egy kavicsot, reakció nélkül elnyeli.
A tudattalan elme a korábbi és a jelen inkarnáció tapasztalatainak halmaza, és ezek a lenyomatok nem puszta emlékek, hanem energiával bíró hajtóerők: arra törekszenek, hogy önmagukkal azonos, újabb cselekvést hozzanak létre. Amikor a gyakorló a csend (silence) tapasztalatát gyűjti, az is lenyomatot hagy, és arra ösztönzi, hogy egyre gyakrabban éljen a csendben.
Laya-yoga
Ahogy egyre gyakrabban elmerül a csendben, a személyiség illúziója egyre gyakrabban elmerül magában a tudattalanban. Ezt a folyamatot hívták az upanişadok laya-yogának. Az elme feloldódik saját, kauzális állapotában, ahonnan energiával teli állapotban tér vissza, és nyilvánul meg újra.
Fokozatosan megszűnnek mindazok a korlátozó hajlamok és tendenciák, amiket a jelenlegi inkarnáció elején magunkra vettünk, és a valódi Én fénye, inspirációja és tisztasága egyre világosabban átragyog a fátylakon.
A mi gyakorlásunkban ez úgy jelenik meg, hogy mind az ászanák, mind a meditációk gyakorlásában egyre gyakrabban merítjük az elmét a csendbe, kialakítva egy teljesen új mentális szokást.
A spirituális út ezen szakaszát egy programmal igyekszem segíteni:
- Amanaszka-szádhaná (az upanisádok és tantrikus tanítások megfelelő részeinek ismertetése az elméleti megalapozáshoz. Gyakorlati oldalról célja a csendes elmével való cselekvés szokásának kialakítása, valamint a forma-nélküli meditáció begyakorlása.
A szánkhja szerint az ember előtt álló legmagasabb lehetőség az Élő megszabadult (jivan-mukti) állapota, ami nagyjából megfeleltethető a buddhista bódhiszattva állapotnak. Ebben az állapotban a Megérkezett úgy él a világban, hogy többé semmi sem érintheti meg: tökéletesen tiszta, tökéletesen bölcs, tökéletesen megszabadult!