Az egész honlapot, annak minden tanítását elsősorban azoknak szánom, akik szeretnének a jógában komoly, érzékelhető előrejutást tapasztalni, és ennek érdekében hajlandóak jelentős mennyiségű időt és energiát befektetni.
Senki sem lepődik meg azon, ha egy sportoló, egy művész, vagy akár egy üzletember időnként mindent félretéve, egyetlen dologra koncentrál – és ezzel automatikusan egy sajátos, eltérő életmódot folytat. Talán azért vagyunk ilyen engedékenyek velük, mert megnyugtató a gondolat, hogy az adott időszak elmúltával ők is visszatérnek a "normál" kerékvágásba, és pontosan ugyanazt az életmódot, és értékrendet követik, mint a nagy többség.
Egy sādhaka (szádhaka), egy spirituális kereső esetén más a helyzet: az univerzális törvények, és összefüggések felismerésével egész értékrendjét és hiedelemrendszerét átalakítja, és így az eltérő életmód az ő esetében állandósul: mivel egy új meggyőződés és tapasztalat megnyilvánulása. Ebben a folyamatban a gyakorlónak három dolgot kell elméjében tartania:
- a célját, amit szilárd elhatározásként (sankalpa) megfogalmazott;
- annak folyamatos vizsgálatát, hogy az élet eseményeire adott reakciói milyen hatást gyakorolnak az elméjére; segítik-e vagy inkább gátolják célja elérésében;
- és ha e vizsgálat eredménye nem kielégítő, akkor a változtatás lehetőségének kutatását, és a korrekciót; vagyis az aktív visszacsatolást.
Mi lehet a megfelelő cél?
Patañjali szerint az elme szilárd nyugalmának kiművelésére irányuló törekvés (az abhyāsa) a jóga megvalósításának, vagyis az elme feletti uralom megszerzésnek egyik alapja!
YS I.14. Ez azonban csak akkor válik szilárdan megalapozottá, ha hosszú időn át, megszakítás nélkül és megfelelő attitűddel fenntartott.
A 14. szútra egyértelműen a javasolt módszertant, vagyis a jóga-tréning végrehajtásának főbb ismérveit tárgyalja. Kiderül belőle, hogy az elme nyugalmának megszilárdításához hosszú időn át tartó törekvés, vagyis tréning szükséges! Ez az apróság sokak figyelmét elkerüli. Ráadásul a nyugati jógagyakorlás általános hibája, hogy a mentális folyamat újra-és újra megszakad, és többnyire a kívánatos attitűd is csak részlegesen valósul meg. Ily módon azonban a legjobb esetben is csak reménytelenül lassú fejlődés érhető el.
Mit jelent, hogy "hosszú időn át"?
Hogy a folyamat addig tart, míg a kitűzött célt el nem értük! A jógik szerint csak akkor beszélhetünk kudarcról, ha feladjuk. Egyébként pedig folyamatos visszacsatolással közeledünk a kívánt eredményhez.
Mit jelent, hogy "megszakítás nélkül"?
Minden egyes jógagyakorlatnak, sőt minden tettünknek, szavunknak, gondolatunknak is létezik egy utóhatása, ami az idő múlásával csökken. Még mielőtt ez a pozitív hatás teljesen megszűnne, be kell avatkoznunk, és egy újabb gyakorlással, az elme újbóli lecsendesítésével meg kell akadályoznunk, hogy visszacsússzon egy alacsonyabb szintre. Ehhez a legtöbbünknek legalább napi kétszeri gyakorlás szükséges.
Mit jelent, hogy "megfelelő attitűddel"?
Egyfajta tiszteletteljes odaadással, amit Vyāsa úgy magyaráz, hogy a tapas (önfegyelem), a brahmacharya (cölibátus), a vidyā (tudás) és a śraddhā (hűség, odaadás) kiművelésével.
Fontos feltétel továbbá, hogy a gyakorlás, és az elért siker ne vezessen spirituális gőghöz, önteltséghez, az ego erősödéséhez, hiszen éppen az ellenkező irányba indultunk.
Gyakoroljunk, de mennyit?
Ha egyszer beláttuk a tréning szükségességét, és követjük a fenti irányelveket, már csak arra kell vigyáznunk, nehogy a ló másik oldalára essünk: tudnunk kell, hogy hol a határ, hogy mikor elég. Sokszor csupán a lelkesedésünk visz előre, a vágyott cél elérésének türelmetlensége, vagy éppen az elmaradt gyakorlások miatti bűntudatunk.
Jó közelítés lehet, ha feltesszük magunknak a kérdést: szívesen gyakorolnék-e hosszú időn át, naponta ennyit? Vagy inkább kevesebbet?
Honnan tudjuk, hogy túllőttünk a célon?
Valahogy úgy alakul, hogy a következő gyakorlás elmarad, vagy rövidebb lesz az átlagnál, egyfajta kipipálandó feladattá válik. Másik változat, hogy az elme tompult, motiválatlan, akár letargikus állapotba süllyed, teljes érdektelenség és örömtelenség jellemzi. Látszólag nyugodtak vagyunk, de ez nem a sattva, hanem a tamas nyugalma!
Harmadik lehetőség, hogy túlzottan agitált, érzelmileg zaklatott, kiegyensúlyozatlan állapot jön létre, a mosolygós nyugalmat a legkisebb akadály vagy frusztráció arrogáns indulattá változtatja.
Mindezek csupán példák a lehetséges visszacsapásokra, számtalan egyéb változat lehetséges. A magyarázatuk egyszerűen csak annyi, hogy az elme még nincs felkészülve az adott mennyiségű gyakorlásra. Ahogyan a versenysportban is döntő jelentőségű az edzések mennyiségének és intenzitásának szabályozása, ez a jóga-tréning esetén is kulcsfontosságú!
Melyik a megfelelő gyakorlat?
A válasz újra a sādhaka felkészültségétől, és aktuális állapotától függ. Mindenki hatékony gyakorlatokat, érzékelhető változást szeretne, de nem mindig ugyanaz a gyakorlat hozza a lehető legjobb eredményt. Általánosságban talán annyit lehetne kijelenteni, hogy az a legmélyebb, legintenzívebb gyakorlat a legnagyobb hatású, amit a tanuló magabiztosan el tud végezni. Hiába választ egy "haladóbb" gyakorlatot, ha a végrehajtás nem tökéletes, a hatása kisebb lesz, mint egy egyszerűbb, ám helyesen végrehajtott gyakorlaté.....
Az ősi időkben a tanuló együtt lakott a Mesterrel, aki a tanuló változásaira figyelve, szükség esetén rugalmasan változtatott a tréning menetén, intenzitásán vagy éppen gyakorlatain. Mivel jelenleg nincs ilyen lehetőségünk, alaposan meg kell értenünk a fenti összefüggéseket, és állandóan figyelnünk kell a gyakorlás hatásaira.
A siker eléréséhez a tréning-szemlélet elfogadásán túl elménkben kell tartanunk Szvámí Ráma intelmét is: "először alakítsd ki a személyes életfilozófiád, a gyakorlás csak utána következhet!"
A "személyes életfilozófia" értelméről és jelentőségéről, valamint létrehozásának módszereiről a következő menüpontban olvashattok.