A Maṇḍalabrāhmaṇa Upaniṣad a 20 jóga-upanisád egyike. A ránk maradt változat valószínűleg a X. századból, vagy még későbbről származik, szerzője ismeretlen. Nagyon izgalmas mű, mert a szánkhja, a jóga, a tantra és a nem-kettős (advaita) vedánta szintézisén keresztül mutatja be a megszabadulás (móksa) ösvényét.
A Maṇḍala Brāhmaṇa Upaniṣad a belső fény, hang és végtelen tér upaniṣadja. A Tāraka-yoga útján azt tanítja, hogyan fordul vissza az elme az érzéktárgyaktól, hogyan állapodik meg a Tiszta Tudatban, majd hogyan oldódik fel az amanaszka csendjében. A szöveg végső tanítása szerint, amikor az elme megszűnik tárgyakhoz kötődni, feltárul az Ātman és Brahman egysége. Ez az amanaszka állapota: a gondolatokon túli, osztatlan boldogságban megvalósuló megszabadulás.
A Mandala-bráhmana upanisád szövege
I. KÖNYV (bráhmana) 1. fejezet
I. 1. 1. Bevezető
oṃ yājñavalkyo ha vai mahāmunirādityalokaṃ jagāma | tam ādityaṃ natvā bho bhagavann ādityātmatattvam anubrūhīti |
Óṃ. Yājñavalkya, a nagy bölcs, valóban eljutott a Nap világába (Āditya-loka). Meghajolt Āditya, a Napban lakozó Puruṣa előtt, és így szólt: „Ó Magasztos, fejtsd ki nekem Āditya Ātman-természetének igazságát.”
2-3. sahovāca nārāyaṇaḥ | jñānayuktayamādyaṣṭāṅgayoga ucyate | śītoṣṇāhāranidrāvijayaḥ sarvadā śāntirniścalatvaṃ viṣayendriyanigrahaścaite yamāḥ |
I. 1. 2-9. A nyolc-fokú jóga
Ekkor Nārāyaṇa így válaszolt. A tudással (jñāna) áthatott, yamával kezdődő [jógát] nyolcfokú jógának (aṣṭāṅga-yoga) nevezik. A hideg és meleg, a táplálkozás és az alvás feletti uralom (śītoṣṇāhāranidrāvijayaḥ), a belső béke mindenkori fenntartása (sarvadā śāntiḥ), a [fókusz] rendíthetetlensége (niścalatvam) és az érzékek visszafogása tárgyaiktól (viṣayendriyanigrahaḥ) a yamák.
gurubhaktiḥ satyamārgānuraktiḥ sukhāgatavastvanubhavaśca tadvastvanubhavena tuṣṭirniḥsaṅgatā ekāntavāso manonivṛttiḥ phalānabhilāṣo vairāgyabhāvaśca niyamāḥ |
A guru iránti odaadás (gurubhakti); ragaszkodás az igazság útjához (satyamārgānurakti); a könnyen, természetesen adódó dolgok tapasztalása (sukhāgatavastvanubhava), és megelégedés azokkal (tadvastvanubhavena tuṣṭiḥ); nem-kötődés a kapcsolati támaszokhoz (niḥsaṅgatā); elvonult egyedüllét (ekāntavāsa); gondolat-nélküliség (manonivṛtti); a [cselekvés] gyümölcsire való vágyakozás hiánya (phalānabhilāṣa); valamint a vairāgya állapota (vairāgyabhāva)– ezek a niyamák.
sukhāsanavṛttiściravāsāścaivamāsananiyamo bhavati |
Az āsana szabálya, hogy kényelmes ülésben, hosszú ideig fenntartott.
pūrakakumbhakarecakaiḥ ṣoḍaśacatuṣṣaṣṭidvātriṃśatsaṅkhyayā yathākramaṃ prāṇāyāmaḥ |
A prāṇāyāma a belégzés, a kumbhaka és a kilégzés [gyakorlata], sorban 16–64–32 számolással [végezve].
viṣayebhya indriyārthebhyo manonirodhanaṃ pratyāhāraḥ |
A pratyāhāra az elme visszatartása az érzéktárgyaktól.
sarvaśarīreṣu caitanyaikatānatā dhyānam |
A meditáció (dhyāna) a tudat egyetlen folytonosságának szemlélete minden testben.
viṣayavyāvartanapūrvakaṃ caitanye cetaḥsthāpanaṃ dhāraṇaṃ bhavati |
Az érzéktárgyaktól való elfordulást követően, a Tiszta Tudatban [az Ātmanban] nyugtatott figyelem: ez a koncentráció (dhāraṇā).
dhyānavismṛtiḥ samādhiḥ |
A tökéletes egyesülés (samādhi) az [egyéni én koncepciójának] elfeledése a meditációban.
I. 1. 10. Az I. könyv 1. rész lezárása
evaṃ sūkṣmāṅgāni | ya evaṃ veda sa muktibhāgbhavati
Ezek a jóga finom aspektusai (sūkṣmāṅgāni). Aki ezeket valóban megérti és megvalósítja, elnyeri a megszabadulást.
I. KÖNYV (bráhmana) 2. fejezet
I. 2. 1-2. Az öt testi akadály és megszűntetésük
dehasya pañcadoṣā bhavanti kāmakrodhaniḥśvāsabhayanidrāḥ |
A test öt akadálya: a vágy, a harag, a helytelen légzés, a félelem és az alvás.
tannirāsastu niḥsaṅkalpakṣamālaghvāhārapramādatātattvasevanam |
Megszüntetésük [módszerei]: a mentális konstrukcióktól való mentesség (niḥsaṅkalpa), a türelem (kṣamā), a mértékletes táplálkozás (laghvāhāra), a hanyagság hiánya (apramādatā) és a Valóság figyelése (tattvasevana).
I. 2. 3. A saṃsāra óceánja és a finom ösvény
nidrābhayasarīsṛpaṃ hiṃsāditaraṅgaṃ tṛṣṇāvartaṃ dārapaṅkaṃ saṃsāravārdhiṃ tartuṃ sūkṣmamārgamavalambya sattvādiguṇānatikramya tāramavalokayet |
A saṃsāra óceánján való átkelésben az alvás és félelem (nidrā és bhaya) kígyója, az erőszak (hiṃsā) és a többi hulláma, a sóvárgás (tṛṣṇā) örvénye, és a párkapcsolati (dāra) kötődés mocsara [veszélyeztetik a gyakorlót. Ezért] a finom ösvényre (sūkṣmamārga) támaszkodva, a sattva és a többi guṇát meghaladva, a Tārakát szemlélje.
I. 2. 4-5. A Tāraka-brahman meghatározása és megvalósításának módszerei
bhrūmadhye saccidānandatejaḥkūṭarūpaṃ tārakaṃ brahma |
A szemöldökök között van a lét-tudat-boldogság, változatlan fény-természetű Tāraka-brahman [az átvivő-brahman].
tadupāyaṃ lakṣyatrayāvalokanam |
Annak [a Tāraka-brahman megvalósításának] eszköze a három szemlélési pont (lakṣya) figyelése.
I. 2. 6. A suṣumnā és kuṇḍalinī
mūlādhārādārabhya brahmarandhraparyantaṃ suṣumnā sūryābhā |mṛṇālatantusūkṣmā kuṇḍalinī | tato tamonivṛttiḥ |taddarśanātsarvapāpanivṛttiḥ |
A mūlādhārából indulva, a brahmarandhráig [terjed] a Nap-ragyogású suṣumnā. A kuṇḍalinī, olyan szubtilis, mint a lótuszrost szála. Ebből a sötétség megszűnése következik. Annak meglátása által az összes szennyeződés megszűnik.
I. 2. 7. A belső hang és a kék fény
tarjanyagronmīlitakarṇarandhradvaye phūtkāraśabdo jāyate | tatra sthite manasi cakṣurmadhya nīlajyotiḥ paśyati | evaṃ hṛdaye’pi |
Ha valaki a mutatóújjak hegyét a két fülnyílásba dugja, búgó hang keletkezik. Ha az elmét (manas) ezen rögzíti, a szemek között kék fény látható. Ugyanígy a szív belső terében (hṛdaya) is [megjelenhet].
I. 2. 8. A bahirlakṣya — a külső szemlélési pont
bahirlakṣyaṃ tu nāsāgre catuḥṣaḍaṣṭadaśadvādaśāṅgulībhiḥ kramān nīladyutiśyāmatvasadṛgraktabhaṅgīsphuratpītavarṇadvayopetaṃ vyomatvaṃ paśyati |
A külső szemlélési pont (bahirlakṣya) [figyelésekor] pedig az orrhegy előtt 4, 6, 8, 10, és 12 ujjnyi távolságban, sorban kékes ragyogású, [majd] sötétkék színű, [azután] vörösen hullámzó, [végül] kétféle sárga színnel felvillanó térszerűséget (vyomatva) tapasztal.
I. 2. 9. A mozgó tekintettől a stabil látásig
sa tu yogī calanadṛṣṭyā vyomabhāgavīkṣituḥ puruṣasya dṛṣṭyagre jyotirmayūkhā vartante | taddṛṣṭiḥ sthirā bhavati |
Az a jógi pedig, aki mozgó tekintettel térmezőt szemléli, és látása előterében fénysugarak jelennek meg; annak látása szilárddá (sthirā) válik.
I. 2. 10. A fej fölötti fény
śīrṣopari dvādaśāṅgulimānajyotiḥ paśyati tadā’mṛtatvam eti |
[Ha a jógi] a fej fölött tizenkét ujjnyira lévő fényt szemléli, akkor eléri a halhatatlanság (amṛtatva) állapotát.
I. 2. 11. A madhyalakṣya — a középső szemlélési pont
madhyalakṣyaṃ tu prātaścitrādivarṇasūryacandravahnijvālāvalīvattadvihīnāntarikṣavat paśyati |
A középső szemlélési pontban (madhyalakṣya) a hajnal különféle színeit, [majd] a naphoz, a holdhoz és a tűzlángokhoz hasonló ragyogásokat lát, majd az azoktól mentes teret tapasztalja.
I. 2. 12. A térrel való azonosulás
tadākārākārī bhavati | abhyāsān nirvikāraṃ guṇarahitākāśaṃ bhavati |
Annak [a szemlélt térnek] formáját felveszi. A gyakorlás (abhyāsa) által a módosulásoktól (nirvikāra) és minőségektől mentes térré (ākāśává) válik.
I. 2. 13. Az ākāśák sorozata
visphurattārakākāragāḍhatamopamaṃ parākāśaṃ bhavati | kālānalasamaṃ dyotamānaṃ mahākāśaṃ bhavati | sarvotkṛṣṭaparamādvitīyapradyotamānaṃ tattvākāśaṃ bhavati | koṭisūryaprakāśaṃ sūryākāśaṃ bhavati |
[Először] a Para-ākāśává [válik]: sűrű sötétséggé, mint a tamas, a Tāraka felragyogó fényével; [majd] a Maha-ākāśává, a világvégi tűzhöz hasonlóan ragyogóvá; [majd] a Tattva- ākāśává, a mindenek felett álló, végső, nem-kettős Valóság intenzív ragyogásává; [végül] a Sūrya-ākāśává, a milliónyi Nap fényével ragyogóvá.
I. 2. 14. A gyakorlás végpontja
evam abhyāsāt tanmayo bhavati | ya evaṃ veda
Így gyakorolva, a [szemlélt tér] természetét felveszi, azzá válik. És így [közvetlenül] ismeri, tudja (veda) őket.
/az upanisád többi részének fordítása hamarosan következik, látogass vissza később.