A Maṇḍalabrāhmaṇa Upaniṣad a 20 jóga-upanisád egyike. A ránk maradt változat valószínűleg a X. századból, vagy még későbbről származik, szerzője ismeretlen. Nagyon izgalmas mű, mert a szánkhja, a jóga, a tantra és a nem-kettős (advaita) vedánta szintézisén keresztül mutatja be a megszabadulás (móksa) ösvényét.
A Maṇḍala Brāhmaṇa Upaniṣad a belső fény, hang és végtelen tér upaniṣadja. A Tāraka-yoga útján azt tanítja, hogyan fordul vissza az elme az érzéktárgyaktól, hogyan állapodik meg a Tiszta Tudatban, majd hogyan oldódik fel az amanaszka csendjében. A szöveg végső tanítása szerint, amikor az elme megszűnik tárgyakhoz kötődni, feltárul az Ātman és Brahman egysége. Ez az amanaszka állapota: a gondolatokon túli, osztatlan boldogságban megvalósuló megszabadulás.
A Mandala-bráhmana upanisád szövege
I. KÖNYV (bráhmana) 1. fejezet
I. 1. 1. Bevezető
oṃ yājñavalkyo ha vai mahāmunirādityalokaṃ jagāma | tam ādityaṃ natvā bho bhagavann ādityātmatattvam anubrūhīti |
Óṃ. Yājñavalkya, a nagy bölcs, valóban eljutott a Nap világába (Āditya-loka). Meghajolt Āditya, a Napban lakozó Puruṣa előtt, és így szólt: „Ó Magasztos, fejtsd ki nekem Āditya Ātman-természetének igazságát.”
2-3. sahovāca nārāyaṇaḥ | jñānayuktayamādyaṣṭāṅgayoga ucyate | śītoṣṇāhāranidrāvijayaḥ sarvadā śāntirniścalatvaṃ viṣayendriyanigrahaścaite yamāḥ |
I. 1. 2-9. A nyolc-fokú jóga
Ekkor Nārāyaṇa így válaszolt. A tudással (jñāna) áthatott, yamával kezdődő [jógát] nyolcfokú jógának (aṣṭāṅga-yoga) nevezik. A hideg és meleg, a táplálkozás és az alvás feletti uralom (śītoṣṇāhāranidrāvijayaḥ), a belső béke mindenkori fenntartása (sarvadā śāntiḥ), a [fókusz] rendíthetetlensége (niścalatvam) és az érzékek visszafogása tárgyaiktól (viṣayendriyanigrahaḥ) a yamák.
gurubhaktiḥ satyamārgānuraktiḥ sukhāgatavastvanubhavaśca tadvastvanubhavena tuṣṭirniḥsaṅgatā ekāntavāso manonivṛttiḥ phalānabhilāṣo vairāgyabhāvaśca niyamāḥ |
A guru iránti odaadás (gurubhakti); ragaszkodás az igazság útjához (satyamārgānurakti); a könnyen, természetesen adódó dolgok tapasztalása (sukhāgatavastvanubhava), és megelégedés azokkal (tadvastvanubhavena tuṣṭiḥ); nem-kötődés a kapcsolati támaszokhoz (niḥsaṅgatā); elvonult egyedüllét (ekāntavāsa); gondolat-nélküliség (manonivṛtti); a [cselekvés] gyümölcsire való vágyakozás hiánya (phalānabhilāṣa); valamint a vairāgya állapota (vairāgyabhāva)– ezek a niyamák.
sukhāsanavṛttiściravāsāścaivamāsananiyamo bhavati |
Az āsana szabálya, hogy kényelmes ülésben, hosszú ideig fenntartott.
pūrakakumbhakarecakaiḥ ṣoḍaśacatuṣṣaṣṭidvātriṃśatsaṅkhyayā yathākramaṃ prāṇāyāmaḥ |
A prāṇāyāma a belégzés, a kumbhaka és a kilégzés [gyakorlata], sorban 16–64–32 számolással [végezve].
viṣayebhya indriyārthebhyo manonirodhanaṃ pratyāhāraḥ |
A pratyāhāra az elme visszatartása az érzéktárgyaktól.
sarvaśarīreṣu caitanyaikatānatā dhyānam |
A meditáció (dhyāna) a tudat egyetlen folytonosságának szemlélete minden testben.
viṣayavyāvartanapūrvakaṃ caitanye cetaḥsthāpanaṃ dhāraṇaṃ bhavati |
Az érzéktárgyaktól való elfordulást követően, a Tiszta Tudatban [az Ātmanban] nyugtatott figyelem: ez a koncentráció (dhāraṇā).
dhyānavismṛtiḥ samādhiḥ |
A tökéletes egyesülés (samādhi) az [egyéni én koncepciójának] elfeledése a meditációban.
I. 1. 10. Az I. könyv 1. rész lezárása
evaṃ sūkṣmāṅgāni | ya evaṃ veda sa muktibhāgbhavati
Ezek a jóga finom aspektusai (sūkṣmāṅgāni). Aki ezeket valóban megérti és megvalósítja, elnyeri a megszabadulást.
I. KÖNYV (bráhmana) 2. fejezet
I. 2. 1-2. Az öt testi akadály és megszűntetésük
dehasya pañcadoṣā bhavanti kāmakrodhaniḥśvāsabhayanidrāḥ |
A test öt akadálya: a vágy, a harag, a helytelen légzés, a félelem és az alvás.
tannirāsastu niḥsaṅkalpakṣamālaghvāhārapramādatātattvasevanam |
Megszüntetésük [módszerei]: a mentális konstrukcióktól való mentesség (niḥsaṅkalpa), a türelem (kṣamā), a mértékletes táplálkozás (laghvāhāra), a hanyagság hiánya (apramādatā) és a Valóság figyelése (tattvasevana).
I. 2. 3. A saṃsāra óceánja és a finom ösvény
nidrābhayasarīsṛpaṃ hiṃsāditaraṅgaṃ tṛṣṇāvartaṃ dārapaṅkaṃ saṃsāravārdhiṃ tartuṃ sūkṣmamārgamavalambya sattvādiguṇānatikramya tāramavalokayet |
A saṃsāra óceánján való átkelésben az alvás és félelem (nidrā és bhaya) kígyója, az erőszak (hiṃsā) és a többi hulláma, a sóvárgás (tṛṣṇā) örvénye, és a párkapcsolati (dāra) kötődés mocsara [veszélyeztetik a gyakorlót. Ezért] a finom ösvényre (sūkṣmamārga) támaszkodva, a sattva és a többi guṇát meghaladva, a Tārakát szemlélje.
I. 2. 4-5. A Tāraka-brahman meghatározása és megvalósításának módszerei
bhrūmadhye saccidānandatejaḥkūṭarūpaṃ tārakaṃ brahma |
A szemöldökök között van a lét-tudat-boldogság, változatlan fény-természetű Tāraka-brahman [az átvivő-brahman].
tadupāyaṃ lakṣyatrayāvalokanam |
Annak [a Tāraka-brahman megvalósításának] eszköze a három szemlélési pont (lakṣya) figyelése.
I. 2. 4-5. A suṣumnā és kuṇḍalinī
mūlādhārādārabhya brahmarandhraparyantaṃ suṣumnā sūryābhā |mṛṇālatantusūkṣmā kuṇḍalinī | tato tamonivṛttiḥ |taddarśanātsarvapāpanivṛttiḥ |
A mūlādhārából indulva, a brahmarandhráig [terjed] a Nap-ragyogású suṣumnā. A kuṇḍalinī, olyan szubtilis, mint a lótuszrost szála. Ebből a sötétség megszűnése következik. Annak meglátása által az összes szennyeződés megszűnik.
/az upanisád többi részének fordítása hamarosan következik, látogass vissza később.